Háború és béke Ukrajnában

Néhány évvel ezelőtt a mozikban nagy sikerrel játszottak egy német játékfilmet, amely az I. világháború egy legendás epizódját dolgozta fel. 1914 karácsonyán a szembenálló német és francia katonák először csak bátortalanul, szent esti énekeket hangosan dalolva áldoztak a Megváltó születésének, majd parancsnokaik engedélyével a senki földjén együtt ünnepelték a béke és szeretet napját. Szerény étküket egymással megosztva, együtt énekelték, ki-ki a maga nyelvén a karácsonyi dalokat, majd együtt gyújtottak gyertyákat, és még egy futballmeccset is lejátszottak a túlélő szemtanúk szerint. Tábornokaik, megtudván e kihágást „példásan megbüntették a főkolomposokat”, és megtiltottak minden kapcsolatot az ellenséggel. Múlt hét pénteken a donyecki repülőtér új, ám már földig rombolt épületéből a felkelők kiengedtek ukrán katonákat, hogy azok családjaik körében tölthessék az ünnepeket. Az ukrán csapat a híres „Kupola” becenevű parancsnok vezetésével több teherautón hagyta el a harcok színhelyét, fáradtan a több hónapos szembenállástól. A csapatot a felkelők legendás parancsnoka, „Motorola” kísérte a senki földjének határáig, ahol Kupolával keményen kezet rázva megállapították, hogy „már elég volt a testvérgyilkos háborúból...” Az SZBU épületén lobogó USA-zászló gazdái azonban parancsba adták az ukrán tábornokoknak „azonnal elhatárolódni Kupola baráti gesztusától, és felelősségre vonni őt”, mint anno 1914-ben tették az akkor is a meleg hátországban üldögélő sokcsillagos hős tábornokok a harcmezőn vérüket ontó, fázó és éhező katonáikkal. Az egyszerű férfiak csak gyűlölhetik és irthatják egymást, árvákat, özvegyeket hagyva hátra, hogy a „háború szennyén és a harcosok kiömlött vérén hízó hörcsögök” gazdag és zavartalan jólétet biztosítsanak saját fajtájuknak.